1 Sámuel 5
1 Sámuel 5
• Múlt hét: Istent és az Ő jelenlétét nem lehet kabalaként hurcolászni (főleg, hogy Ő nem tárgyakban van jelen).
• Most: Ha Isten jön, Ő szentségéből és dicsőségéből nem enged.
1. Isten dicsősége
• Dágón a filiszteusok hal-(fejű) istene (דג dág = hal).
• „Kemény volt a keze rajtunk és Dágón istenünkön” – gunyoros, hogy egy istent lehet szorongatni.
Ézs45:23, Róm14:11: „Mert írva áll: »Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem – ezt mondja az Úr –, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett.«”
Fil2:10: „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és földalattiaknak térde”
• Istent be lehet állítani az életünkbe a bálványok mellé, de annak fájdalmas következménye lesz.
• Az asdódiak nem értették meg a kétszeri figyelmeztetést büntetés. („Ekkor ránehezedett...”)
• Isten nem személy- és helyválogató (konzekvens, tegnap ma és mindörökké ugyanaz): a gátiakkal ugyanaz történik.
• Amikor Isten nekem „tesz keresztbe”, azt megértem vagy megyek tovább a magam útján?
2. Isten szentsége
• Az ekróniak már jajveszékelnek, amikor hozzájuk küldték a ládát. Tudták mi vár rájuk (Jel9:20-21, 16:9,11).
1Kir13:33: Jeroboám; Mt21:32: „Mert eljött az igazságosság útján hozzátok János és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna asszonyok ellenben hittek neki. Ti azonban azután, hogy láttátok már amazok hitét, utólag sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.”
• Nem Isten nem tudja elviselni a bűnt, hanem a bűn(ös) Isten jelenlétét. Lásd Éden: Isten jön és Ádám bújik el (1Móz3:8-10), 1Kir8:11, Zak9:1, 12:1, Mal1:1
Ézs59:1-2: „Lám, nem rövid az Örökkévaló keze, hogy nem segíthetne, és nem nehéz a füle, hogy nem hallana. Hanem bűneitek választottak el benneteket Istenetektől és vétkeitek elrejtetik arcát tőletek, úgy hogy nem hall.”
• Itt nem a „bűn”-ről, mint az ótermészetről, hanem „bűnök”-ről, azaz az egyes cselekedetekről beszél! 1Jn1:8-2:5
• „Fölszállt a város jajkiáltása ég felé”; ez a szó mindig az igazak kiáltásaként kerülemlítésre: 2Móz2:3, 2Sám22:7, Zsolt18:6, 34:15, 39:12, 40:1, 102:1, 145:19, Jer8:19, JSir3:56
1 Sámuel 5
1A filiszteusok pedig elvették az Isten ládáját és vitték Ében-Háézerből Asdódba. 2S vették a filiszteusok az Isten ládáját és bevitték a Dágón házába és oda állították Dágón mellé. 3Másnap korán fölkeltek az Asdódbeliek s íme Dágón arccal a földre esett az Örökkévaló ládája előtt; s vették Dágónt és visszatették helyére. 4Midőn azonban másnap fölkeltek korán reggel, íme Dágón arccal a földre esett az Örökkévaló ládája előtt; Dágón feje pedig és két kézfeje letörve a küszöbön, csak Dágón teste maradt helyén. 5Azért nem lépnek Dágón papjai és mind, akik bemennek Dágón házába, a Dágón küszöbére Asdódban mind e mai napig. 6Ekkor ránehezedett az Örökkévaló keze az Asdódbeliekre és pusztította őket; megvervén őket kelésekkel, Asdódot és határait. 7Midőn látták Asdód emberei, hogy így van, azt mondták: Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert kemény volt a keze rajtunk és Dágón istenünkön.
8És küldtek és összegyűjtötték mind a filiszteusok fejedelmeit magukhoz és mondták: Mit tegyünk Izrael Istenének ládájával? Mondták: Gátba vitessék át Izrael Istenének ládája. Átvitték tehát Izrael Istenének ládáját. 9S volt, miután átvitték azt, rajta volt az Örökkévaló keze a városon igen nagy megzavarással; megverte ugyanis a város embereit, aprajától nagyjáig: kiütöttek rajtuk kelések.
10Ekkor elküldték Isten ládáját Ekrónba; s volt, amint Ekrónba jutott Isten ládája, jajveszékeltek az Ekrónbeliek, mondván: Áthozták hozzám Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön engem és népemet.
11Erre küldtek, összegyűjtötték mind a filiszteusok fejedelmeit és mondták: Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hogy visszatérjen helyére, és meg ne öljön engem és népemet. Mert halálos zavar volt az egész városban: nagyon nehéz volt ott Isten keze. 12Azon emberek is, akik nem haltak meg, megverettek kelésekkel; s fölszállt a város jajkiáltása ég felé.
